Három magyar ökölvívó került be a moszkvai 38. Európa-bajnokság elődöntőjébe, s a közülük elsőként szorítóba lépő Káté Gyula roppant taktikus boksszal legyőzte az orosz Alekszandr Szoljanyikovot. Ellenfele a szombati fináléban az örmény Gracsja Dzsavahjan lesz.
Az elődöntők nem a legkellemesebb időpontban, délben kezdődtek, s ez a korai időpont nem mindegyik versenyzőnek feküdt. Káté Gyulának sem – mint a mérkőzése után elárulta -, de egy ilyen rutinos versenyzőnek ez nem jelenthetett problémát.
A z Unió Kispest Box Club 29 éve, kétszeres vb- és immár négyszeres Eb-érmese egy viszonylag ismeretlen orosszal került szembe, azzal a Szoljanyikovval, aki 27 éves korára még csak egy orosz bajnokságot nyert – tavaly -, és nincs is különösebb nemzetközi eredménye. A cseljabinszki fiú azonban hihetetlenül kemény, nem alkuszik, s ezt Káté is a saját bőrén érezhette.
Az első menet 1-1-gyel ért véget, majd a másodikban 3-2-es vezetést szerzett az okosan a közelharcot erőltető, s a réseket jó szemmel megtaláló magyar csapatkapitány. A harmadikban már csak a szíve vitte Kátét, ám ez a testrésze sohasem hagyja cserben e csodálatos sportembert – most sem volt baj, a végén még növelte is pontelőnyét Gyuszi, és a kis magyar kontingens üdvrivalgása közepette 6-3-ra megnyerte a mérkőzést.
A szorító mellett elsőnek Csötönyi Sándor köszöntötte („Így kell bokszolni, nagyon rutinosan oldottad meg a feladatot!” – értékelt az elnök), majd a vegyes zónában így nyilatkozott a magyar csapat első döntőse:
„Nem sokat aludtam az éjjel, ideges voltam, és a korai időpontot sem szeretem, de nem volt más választásom. Az korán kiderült, hogy lábon nem tudom kimozogni az oroszt, ezért dulakodnom kellett, s közben megtalálni a réseket a védelmén. Sikerült, s most már nem akarok itt megállni, két bronz- és egy ezüstérem után most már az aranyérem a célom!”
„Gyula úgy bokszolt, mint egy professzor, időnként inasnak érzem magam mellette…” – jegyezte meg félig tréfásan Szántó Öcsi bácsi, Káté mestere.
Káté Gyula – Alekszandr Szoljanyikov (orosz) p. gy. 6-3
Bacskai Balázs követte a csapatkapitány példáját, és ő is beverekedte magát – szó szerint – az Európa-bajnoki döntőbe. A Vasas 22 éves klasszisa rendkívül szoros meccsen 4-2-re verte az ukrán Tarasz Selesztyukot, s ezzel már minimum ezüstérmes. Bendzsi sikere azt jelenti, hogy 1996 (Vejle) óta most először van legalább két Eb-döntősünk!
Állóháborúval kezdődött a meccs, és azzal is folytatódott. Az ukrán szerzett először pontot, s ez nem jó előjel ezen az Eb-n, mert keveseknek sikerül fordítani.
Bendzsi azonban nem akárki. Előbb egyenlített, majd 2-1-re megszerezte a vezetést is, de nem tudott elhúzni a fanyüvő ukrántól. A második menet 3-2-es magyar vezetéssel zárult, és ettől kezdve nem lehetett más célja honfitársunknak, mint a minimális előny megőrzése. Ám ő rátett még egy lapáttal, és a leírhatatlanul izgalmas hajrában 4-2-es győzelmet aratott.
",,Mindent hallottam, tökéletesen tudatában voltam az edzői utasításoknak, és Csötönyi Sanyi bácsi tanácsait is hallottam. Nem kell itt ideológiákat gyártani, a szívemnek és a kondimnak köszönhetem a sikert. A harmadik menetben igyekeztem rátapadni az ukránra, éreztem, a bíró – ha valakit megint – őt fogja előbb meginteni, de végül erre nem került sor. A francia Alexis Vastine-nal találkozom a szombati döntőben, vele eddig egyszer mérkőztem, a 2005-ös tallinni kadet Eb-n. Magas, kellemetlen harcmodorú fiú, ellene sem lesz könnyű dolgom" – mondta Bacskai.
Aztán bent az öltözőben akadt még dolga kiválóságunknak, bejött Borisz Lagutyin, minden idők egyik legnagyszerűbb ökölvívója, a 72 éves legenda. Lagutyin a tokiói és a mexikói olimpiát nyerte meg, s előtte Rómában bronzérmes volt, nagyváltósúlyban, azaz 71 kilóban – tehát lényegében Bendzsi súlycsoportjában. A múlt és a jelen világklasszisa hosszasan fényképezkedett – meglehet, nemcsak Bacskai, hanem Lagutyin is büszke lesz egyszer erre a képre…
69 kg, elődöntő:
Bacskai Balázs – Tarasz Selesztyuk (ukrán) p. gy. 4-2
Darmos Józsefnek nem volt sok esélye a sziklakemény bolgár Tervel Pulev ellen. Az időközben profinak szegődött szupernehézsúlyú klasszis, Kubrat Pulev öccse már az első menetben megfogta egy gyomrossal Darmost, akire számoltak – érdekes, a bírók nem adtak erre pontot… -, majd a második menetben, 8-2-es állásnál Pulev fejen is nagyon eltalálta a Vasas immár kétszeres Eb-bronzérmesét, s az újabb számolást követően repült Bacskai Imre edző kezéből a törülköző.
",,Darmos egy hős, már a negyeddöntőben megsérült a bordája, más talán ki sem állt volna a meccsre. A bolgár erősebb bokszoló, nem volt vitás a győzelme, Joci 2008 után most is Eb-bronzérmes lett, ezért elismerés illeti meg" – magyarázta Csötönyi Sándor, a MÖSZ elnöke.
A magyar csapat tehát a két, minimum ezüst mellett egy bronzéremmel zárja majd a moszkvai Európa-bajnokságot.
A döntőkbe hét orosz, három angol, két-két magyar, francia, és ír, egy-egy azeri, ukrán, német, örmény, bolgár és fehérorosz bokszoló került.
A szombati döntők párosítása:
48 kg: Elvin Mamiszade (azeri) – Patrick Barnes (ír)
51 kg: Misa Alojan (orosz) – Khalid Yafai (angol)
54 kg: Georgij Csigajev (ukrán) – Eduard Abzalimov (orosz)
57 kg: Denis Makarov (német) – Iain Weaver (angol)
60 kg: Thomas Stalker (angol) – Albert szelimov (orosz)
64 kg: Káté Gyula (magyar) – Gracsja Dzsavahjan (örmény)
69 kg: Alexis Vastine (francia) - Bacskai Balázs (magyar)
75 kg: Artyom csebotarjev (orosz) – Darren O’Neill (ír)
81 kg: Artur Betyerbijev (orosz) – Abdelkader Bouhenia (francia)
91 kg: Jegor Mehoncev (orosz) – Tervel Pulev (bolgár)
+91 kg: Szergej Kuzmin (orosz) – Viktar Zujev (fehérorosz)
Ch. Gáll András (Moszkva)
Fotó :MÖSZ archiv