Székely Sándor tiszteletbeli feketeöves mester, illetve vállalkozása, a Székely Budo-Sport Kft. egy éve támogatja már a Magyar Ökölvívó Szakszövetséget. A MÖSZ hivatalos sportszer szállítója kiváló minőségű bokszkesztyűkkel, fejvédőkkel segíti a sportág magyarországi népszerűsítését.
A „tiszteletbeli feketeöves” jelző, no meg a gazdasági társaság nevében fellelhető „Budo” szócska az ázsiai eredetű harcművészetekhez történő kötődést sejteti.

„Jómagam műveltem a karatét, harminc évvel ezelőtt ezzel a sportággal kezdtem, s amikor 1985-ben útjára indítottam a vállalkozásomat, kezdetben az ázsiai harcművészeti ágazatok művelői számára gyártottam felszerelési tárgyakat. Aztán nyitni kezdtem a kesztyűs sportágak felé, s szinte törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb kapcsolatba kerültem az ökölvívósporttal” – említi Székely Sándor, aki bokszkesztyűkkel és fejvédőkkel támogatja az országos felnőtt bajnokságot, illetve a diákolimpiát.

Székely úr a profibokszon keresztül tört be a honi ökölvívó piacra.
„Évekkel ezelőtt Csábi Bettina és Nagy Csonttörő János az én kesztyűmben lett világbajnok, s azt követően kerültem kapcsolatba az amatőrökkel. Jani az én, /Saman/ márkanevű kesztyűmmel ütötte ki Szolnokon Julio Pablo Chacónt” – büszkélkedik Székely Sándor.
A Székely Budo-Sport termékei időközben túllépték az országhatárokat, már Ausztriában, Szlovákiában, Romániában és Svédországban is szépen fogynak a Saman kesztyűk, amelyek minősége vetekszik a nagy világmárkákéval. Ám ha ez így van, miért nem láthatjuk a Saman kesztyűket az AIBA által rendezett világversenyeken.
„Ahhoz nagyon komoly pénzt kellene letennünk az AIBA asztalára, s erre csak a nagy tőkeerejű multik képesek. Nekem tökéletesen megfelel a magyar piac, s a környező országok támasztotta kereslet” – mondja Székely úr, aki tavaly végre eljutott álmai földjére, Japánba, a Távol-Keleti küzdősportok őshazájába.
A Székely Budo-Sport Kft. által forgalmazott bokszfelszerelésekről a www.budopest.hu
honlapon szerezhetnek be információkat az érdeklődők a.
Írta: Ch. Gáll András
Fotók: Ch. Gáll András