A 2006-ban, 64 kilogrammban junior világbajnoki címet szerző Bacskai Balázs két rangos nemzetközi tornagyőzelemmel jelezte: felnőtt világversenyeken is fel szeretne állni a dobogóra. A Vasas-Süllős sportolójának nem titkolt célja az olimpiai részvétel, eredményes szereplés esetén, pedig a profik között is kipróbálná magát.
A 69 kilogrammban versenyző Bacskai Balázs jelenleg az egyik legjobb formában lévő magyar amatőr ökölvívó. A 21 éves fiatalember az Ústi nad Labem-i tornán örmény, ír, belorusz és izraeli ellenfelét legyőzve állhatott fel a dobogó tetejére. (A cseh viadal erősségéről csak annyit, legutóbb ’99-ben volt magyar győztes, igaz, akkor kettő is, Lakatos Pál és Erdei Zsolt végzett az élen súlycsoportjában.) Az ifjú megszokhatta a magaslati levegőt, mert a dániai EU-bajnokságon sem akart az alaptáborban dekkolni: már az első kanyarban magabiztosan verte azt a franciát, akitől az athéni olimpiai kvalifikációs viadalon simán kikapott, de holland és ír riválisa sem tudta megállítani. Az arany mellé Odensében a verseny legjobbja címet is begyűjtötte.
„A munka meghozza gyümölcsét – válaszolt röviden Bacskai Balázs a két viadal, számára legfontosabb tanulságait firtató kérdésre. – Tudom, mi a célom, mit akarok elérni. Eddig sem lazsáltam, de most már sokkal jobban figyelek az edzések intenzitására, s fejben is teljes koncentrációval végzem a gyakorlásokat. A klubban és a válogatottban is jóval többet dolgozom, Kovács László is az egyéni munkára helyezi a hangsúlyt. Úgy érzem, kezdek beérni, beleerősödni a súlycsoportomba. A fogyasztás nyűgjétől is megszabadultam, edzés után gond nélkül hozom a 69 kilót, de úgy vélem, 3-4 kiló izom még elkelne, s akkor bátrabban belemehetnék az adok-kapokba. Elvetettük a magot, s úgy tűnik, most már szépen fejlődik a növény.”
A szakemberek azt is „kiszúrták”, hogy Balázs küzdőstílusa megváltozott: „Kevesebbet vívok, mozgok lábon, a távolság bemérése után folyamatosan tapadok az ellenfélre, igyekszem agresszív bunyóval presszió alatt tartani. Kevesebbet lépek hátra, végig az ütőtáv határa környékén mozgok. Ezt a stílust kell minél tökéletesebbre csiszolnom, lassan folyamatosan végig tudom ütni a 3x3 percet. Az új harcmodor kialakításához folyamatos segítséget kapok Csötönyi Sándor elnök úrtól is.”
Az öklöző magasra tette a lécet, a szakma és a szurkolók is joggal remélik tőle a jó szereplést az augusztusban kezdődő, milánói világbajnokságon. Bacskai Balázs elmondta, kicsit nyomasztja a kívánalom, könnyebb lenne teher nélkül, de egyben örömteli, hogy számítanak rá, arról nem beszélve, hogy önmagával szemben is reális elvárás a jó vb-szereplés.
A most sikeres bunyós fiatal kora ellenére járt már a sportélet árnyékosabb oldalán is, korosztályos vb-győztesként és újonc felnőttként szembe kellett néznie azzal, hogy a juniorok és a „nagyok” mezőnye nem ugyanaz a „kávéház”. 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben elvesztette a 64 kilogrammosok ob-döntőjét az elnyűhetetlen, a trónját magabiztosan védő Káté Gyulával szemben.
„Szokatlan volt a helyzet, de sokat tanultam a vereségekből. Mivel felnőttben, a súlycsoportomban nem én voltam az elsőszámú, így lemaradtam a világversenyekről, kevésbé voltam versenyeztetve, nem igazán tudtam felmérni a kategória elitjét, s azt, hol állok hozzájuk képest. Nyomot hagyott bennem ez az időszak, sokba került a történet. De most már „egyben” vagyok, remélem, a következő olimpián már ott leszek a 69 kilogrammos mezőnyben.”
Minden sportágban, de az ökölvívásban különösen fontos az edző-versenyző kapcsolat. Bizalmi kérdés, a tréner nem csak okítja, de óvja, védi is tanítványát, sok esetben igazi apa-fiú viszony alakul ki a felek között. Bacskai Balázsnál ez már alapból megvan, a KSI tehetségeként kitűnő edzőktől – Svasznek Jenőtől, Orbán Sándortól, Szakos Józseftől és Fehér Mihálytól –sajátította el a szakma fortélyait, de jó ideje már édesapja, korának kiemelkedő tudású bunyósa, Bacskai Imre pallérozza.
„Összeszoktunk, már nem tudnék elképzelni mást edzőmnek, apu az ideális számomra. Nagyon tisztelem a versenyzőként elért eredményeit, bár keveset láttam bokszolni, ő pedig nem az a sztorizgatós fajta. Többen mondták már viccesen: ami benne rossz volt, azt örököltem, de a jót nem nagyon. Komolyra fordítva, sokan megjegyezték, hasonlít rá a mozgásom, bár apu keményebb ütő volt.”
Azt hihetnénk, családi indíttatás okán a „kis Bacskai” gyakorlatilag születése óta szorítóba készül – hiszen nem csak édesapja, de testvérei, „Guszti” és „Lala” is letette névjegyét a hazai és nemzetközi porondon –, ám ez korántsem volt így.
„Kisgyerekként nem fogott meg az ökölvívó versenyek hangulata. Ódzkodtam, talán még sírtam is, mikor a szüleim először levittek bokszedzésre. De végigcsináltam, megtetszett, s rögtön két barátot is szereztem, ami nagyon fontos egy kisfiúnál. Hét éves koromban kezdtem, s a varász a mai napig sem múlt el.”
De vissza a jelenbe, a bokszberkekben csak Benjiként ismert ifjú nem csak erős sportszakmai, de stabil támogatói hátteret is maga mögött tudhat, véleménye szerint ez is szerepet játszik a mostani remek eredmények elérésében. A szakosztály névszponzora, a Süllős család, a tulajdonában lévő Pensio 17 Kft.-én keresztül hathatós anyagi segítséget nyújt, így Balázsnak csak az ökölvívásra kell koncentrálnia. S ha már Bacskai Balázs lehetőségei megengedik a hosszú távú terveket, él is vele:
„Az irigylésre méltó helyzetemet igyekszem jó eredményekkel meghálálni. Hosszú távra tervezhetek, s ez hihetetlen megnyugvást ad. Az sem elhanyagolható, hogy Süllős Gyuláék elismert szereplői a magyar ökölvívásnak, tekintélyük van.”
„Három olimpián akartam részt venni, ez valószínűleg már nem jön össze, de kettő még meg lehet. Szeretnék világversenyeken érmeket szerezni, s ha egy sikeres olimpia után kapnék egy jó szerződésajánlatot, szívesen belevágnék a profi bunyóba”
Tehetségét és eltökéltségét ismerve, valószínűleg ott sem kerülnék el az eredmények.
Forrás:Balogh Zoltán - monokli.com