Nagykanizsán először rendeztek nemzetek közötti ökölvívó csapattalálkozót. A szombati mérkőzésen Magyarország 18:4–re legyőzte Szlovákia legjobbjait, pedig jó néhány súlycsoportban (60, 64, 69 kg) nem is a hazai csillagok léptek szorítóba, hanem a közvetlen második vonal.
Sérülés miatt hiányzott az Eb-bronzérmes könnyűsúlyú Varga Miklós, a 64 kg Eb-ezüstérmese, Káté Gyula – a válogatott csapatkapitánya -, és a 69 kiló junior világbajnoka, Bacskai Balázs, aki azonban a közelgő Usti-nad-Labem-i nemzetközi viadalon már szorítóba lép.
Oltványi Dávid (54 kg) pedig – úgy tűnik – befejezte az ökölvívást…
Néhány százan összeverődtek a nézőtéren – habár az elővételben eladott nyolcszáz belépőről szóló hírek nyilvánvalóan túlzásnak bizonyultak -, a helyiek azt mondták, az lett volna a legszerencsésebb, ha az ötvenezres zalai település főterén, szabadtéren rendezik meg a találkozót, a városnapi ünnepségek keretében.
A vendég szlovák válogatott kétharmada magyar volt – ez a vezetéknevekből is kiderül -, az elnök úr, Mikulás Vahera legalább olyan jól beszélt magyarul, mint szlovákul, s a vendég ökölvívók mezének hátán is a Tokaj felirat volt olvasható.
(Tudni kell, hogy a tokaji borvidék átnyúlik a mai Szlovákia területére, s északi szomszédaink is jogosan használják a „Királyok Bora” márkanevét. Nem mellékesen: Vahera elnök úr is tokajiban „utazik”…)
A kissé hosszúra nyúlt kulturprogram – karcsú és kevésbé karcsú lánykák táncbemutatója, rapper srácok breakdance-produkciója – után végre a boksz is elkezdődött. Két ifi meccs után jöttek a nagyok, szinte szakadatlan magyar győzelmekkel.
Az alacsony kategóriákban néha lejtett a pálya – hazafelé… -, ennek 57 kilóban lett meg a böjtje, amikor Mihály János hiába volt jobb, a két szlovák bíró a „létszámfölényt” kihasználva biztosította Thomas Vano 2-1-es győzelmét.
Aztán jött az est fénypontja, amikor nem is volt szükség a bíróra: a kaposvári Laufer Krisztián az első menet vége felé egy borzalmas – szemmel követhetetlen – jobbhoroggal úgy telibe találta Mario Zábojnikot, hogy a szlovák fiúnak eltörött az orra, s a mérkőzésvezető ki is hirdette a döntő fölényt.
„Sohasem volt baj az ütőerőmmel, megpályázom az indulási jogot a szeptemberi milánói felnőtt világbajnokságra, nem félek Varga Miklóstól sem” – mondta Lévai Tibor 18 éves, idén érettségiző tanítványa.
Félnehézsúlyban Szellő Imre – olimpiai ötödik helyezettünk – nem kegyelmezett Josef Gabicsnak. Egy perc leforgása alatt kétszer is megrendítette a szlovákot, s a második számolás után a bíró beszüntette a küzdelmet.
Darmos József az est legjobb meccsét vívta Dominik Milkóval. A két nehézsúlyú már pénteken, Győrben is összecsapott egy ligamérkőzésen, s akkor is, most is a Vasas Eb-bronzérmese győzött.
Méghozzá úgy, hogy a harmadik menetben Darmos egy pusztító jobbhoroggal kiütötte a szlovákot, akit percekig élesztgettek, mielőtt talpra tudott volna állni…
Ekkor már 16:4-re vezettünk összesítésben, régen eldőlt a csapattalálkozó sorsa, a végeredményt a szupernehézsúlyú Bouquet Bence állította be meggyőző bunyójával.
„Remek alkalom volt az erőfelmérésre a nemzetek közötti találkozó, bár a szlovákok nem tartoznak a világ legerősebb boksznemzetei közé, azért kellett ez a ring csata.” –
mondta Kovács László szövetségi kapitány. „Laufer Krisztián őstehetség, csak még védekezni kell megtanítani. Azt azért ne felejtsük el, hogy ellenfele nagyon belenézett abba a bizonyos balhorogba, ilyen nem mindennap sikerül. Tény, hogy érdekes lesz a Varga Miklós-Laufer párharc a vb-kiküldetésért. A többiek hozták a kötelezőt. Taktikai téren kell még fejlődniük a srácoknak, de azon vagyok, hogy ez sikerüljön. Lesz visszavágója is Szlovákiában a szombati meccsnek, s a horvátokkal is megmérkőzünk a közeljövőben.”
A találozó eredményét a lent található pdf, -re kattintva olvashatják el.
Írta: Ch. Gáll András
Fotó: Kunya György