2009. január elsején választották meg Kovács László szakedzőt a magyar ökölvívó-válogatott szövetségi kapitányának. Az ötvenéves szakember korábban alig-alig tapasztalt módszerességgel, tudományos alapossággal látott munkához, már tavaly szeptemberben, a milánói világbajnokságon mutatkoztak az első eredmények (Káté Gyula bronzérme képében), itt, Moszkvában pedig 14 év óta a legjobb Eb-eredményt produkálták a mieink.
„Bár a közvetlen Eb-felkészülés nyolc hétig tartott, valójában másfél éves ciklusnak értünk még csak nem is a végére, hiszen csupán félúton tartunk a londoni olimpia felé, a 2016-os játékokról nem is beszélve” – magyarázta Kovács a döntők délutánján a csapat szálláshelyén, a Hotel Koszmoszban.
A szövetségi kapitány felhívta a figyelmet a csapatszellem fontosságára.
„Azt hiszem, ha egy kontinentális találkozón öt versenyzőnk (Varga Miklós, Káté Gyula, Bacskai Balázs, Darmos József és Bernáth István – a szerk.) lép szorítóba az éremért, s közülük hármat fel is állhatnak a dobogóra, az már nem egy-egy kicsúszott eredmény. Az már azt mutatja, hogy van csapatunk, amely még jobb is lehet a jövő évi, olimpiai kvalifikációs világbajnokságig – melyet a dél-koreai Puszanban rendeznek -, s a 2012-es londoni olimpiáig. De legalább ilyen lényeges, hogy ennek a remek baráti közösséget alkotó csapatnak a tagjai torkuk szakadtából biztatták az éppen a szorítóban küzdő társukat. Tényleg remek közösségről beszélhetünk, mind a tizenegy versenyző, s az edzők is beletartoznak ebbe” – mutatott rá Kovács.
A szakember elmondta, nagy élmény számára együtt dolgozni olyan legendás edzővel, mint Szántó Imre.
„Öcsitől minden pillanatban tanulhatunk valamit, már abból is, ahogy megszólal, ahogy látja a dolgokat. Az ő kissé gunyoros, ugyanakkor nagyon emberi stílusa, s persze a felbecsülhetetlen tapasztalata, szaktudása benne van minden versenyzőnk eredményében, nemcsak azokéban, akikkel közvetlenül is foglalkozik, foglalkozott” – említette.
Kovács úgy véli, a 2012-es londoni csapat tagjai már mind megmutatták tudásukat a moszkvai Megaszport sportcsarnok szorítóiban.
„Nem valószínű, hogy a hátra lévő két évben egy-egy teljesen ismeretlen tehetség bukkanna fel, de erre csak azt mondom, bár tévednék. Akik esélyesek lehetnek a londoni kvalifikációra – Varga, Káté, Bacskai, Szellő, Darmos, és még néhányan – már most tapasztalt ökölvívók. Persze fejlődniük kell, még azoknak is, akik most dobogóra léptek. Szellőnek például át kell alakítani a harcmodorát, a gondolkodásmódját, szinte mindent, ami a bokszával kapcsolatos – amennyiben sikeres akar lenni. De bízom benne, hogy képes lesz rá. S aki nem minden pillanatban rendeli alá az életét az ökölvívásnak – mint például Harcsa Norbert -, annak az életében a boksznak kell átvenni a vezető szerepet. Mert másképpen nem megy.”
Kovács a parádés csapatszellem alátámasztására említette új frizuráját.
„Szellő Imi, csapatunk fodrásza belenyírta a hajamba a K. Gy. és a B. B. monogramokat, tudniillik az Európa-bajnokság előtt megígértem, hogy a döntőseink nevét fogom viselni a koponyámon. Elég nagy a fejem, lett volna még hely a D. J.-nek is, kár, hogy Darmos Jocinak nem sikerült beverekednie magát a döntőbe…”
Ch. Gáll András (Moszkva)