
Ha valakinek nagyon kijárt már a dobogó egy világversenyen, akkor az Szellő Imre. És a KSC 28 éves félnehézsúlyú bunyósa most fel is áll Ankarában, miután megnyerte negyeddöntőjét.

Ha valakinek nagyon kijárt már a dobogó egy világversenyen, akkor az Szellő Imre. És a KSC 28 éves félnehézsúlyú bunyósa most fel is áll Ankarában, miután megnyerte negyeddöntőjét.
A török Caner Sayak simán verhetőnek tűnt – volna, ha nem Ankarában rendezik az Eb-t. De mivel ott rendezik, Sayak már az előző körben is bődületes csalással nyert, és most is tartani lehetett a bírói ármánykodástól.
Ami azt illeti, a gombnyomogatók mindent el is követtek, de még ez sem volt elég. Bár Szellő legalább hat-nyolc ponttal jobb volt, és a harmadik menetben a kiütés szélén állt a török, végül 13.13-as döntetlenre hozták ki a meccset, és izgulnunk kellett az infarktus határán, hogy melyik tárcsát emeli fel Agadzsan Abijev, a zsüri azeri elnöke.
A pirosat emelte fel, Szellő sarkáét, és ez azt jelentette, hogy honfitársunk győzött – 82-73-as segédpont-aránnyal.
Szellő csókokat dobált, majd felordított: „Megvan!”
Igen, megvan a magyar csapat első, és egyetlen ankarai érme. A szupernehézsúlyú negyeddöntőben ugyanis Bernáth istván – a papírformának megfelelően – 18:6-ra kikapott az olasz olimpiai és világbajnok Roberto Cammarellétől.
„Nyugodt voltam, cseppet sem nyomasztott, hogy talán az utolsó magyar éremesély az enyém itt Ankarában. Két menet után fogalmam sem volt, hogyan állunk, Kovács Laci bácsi azt mondta, üssek hármakat. Szerintem komoly pontkülönbséggel győztem, de mindegy, lényeg, hogy érmes vagyok. Mindezt a családi hátteremnek köszönhetem, és annak a négy hónapnak, amit a WSB-ben töltöttem, Memphisben, ahol az amerikai olimpiai csapat edzője volt a trénerem”, mondta Szellő.
Szerdán szünnap, majd csütörtökön az elődöntőben Szellő az ír Joe Warddal találkozik.
Írta: Ch. Gáll András
Fotók: Ch. Gáll András