hu +36 1 460 68 79 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. [email protected]

A magyar ökölvívás egyik legendás alakjáról, Kocsis Antalra emlékezünk, aki 1928-ben nyert olimpiai aranyérmet ökölvívásban Amszterdamban. Ezzel ő lett az első magyar ökölvívó, akinek a dobogó legfelső fokára állhatott a négy évente megrendezett világversenyen.

Mielőtt világelső lett volna bokszban, Antal először atletizált, és hosszútávfutó is volt. Ökölvívói karrierjét a kőbányai MÁV-sporttelepről indította el – innen jutott el 1924 végén a Budapest-bajnokság légsúlyú döntőjébe, ahol legyőzte Adler Zsigmondot. A diadal után már az FTC-ben versenyzett, 1928-ban pedig harmatsúlyban győzött a fővárosban, majd átváltott légsúlyra.

A divízióban nem talált legyőzőre: az országos bajnokságokon légsúlyban háromszor is (1926, 1927, 1928) aranyérmes volt. Miután kiverte Magyarország legjobb öklözőit is, Európában próbált elérni sikereket. 1927-ben az Európa-bajnokságon a második helyen végzett. Egy évvel később, az 1928-as amszterdami olimpia hozta meg neki életének legfontosabb győzelmét, itt lett ő a magyar ökölvívás első olimpiai bajnoka. Eredményével az akkori szabályok szerint (mivel értelemszerűen ő lett a legjobb európai öklöző is az olimpián) Európa-bajnoki címet is szerzett, ami szintén az első a magyar boksz történetében.

Az olimpia után Antal visszaváltott harmatsúlyra, majd az Egyesült Államokban vitte tovább karrierjét, akkor már Tony Kocsis néven, profiként. Volt idő, amikor a hivatásos világranglista negyedik helyén állt. Negyven profi mérkőzés után (huszonkét győzelem, ebből négy kiütéssel, öt döntetlen és tizenhárom vereség, ebből három kiütéssel) vonult vissza.